Az írói siker
Könnyű érzelmileg tönkremenni és szakmailag kiégni, ha nem vagyunk tisztában néhány dologgal, ami sikeressé vagy sikertelenné tehet minket. Az írók, mint a művészek általában, hiúak és túlérzékenyek. Elég egy apró félreértés, és kisiklik az életük.
Tudom, mert átéltem.
Az egyik legfontosabb tudnivaló az írói pályával kapcsolatban, az, hogy mi az írói siker? Elsőre ez egy értelmetlen kérdésnek tűnik, mert olyan könnyű rávágni, hogy a példányszám a siker mutatója.
Ötvenezer példánnyal a hátam mögött bukott írónak éreztem magam, és szemlesütve jártam. Amikor hallottam, hogy a Harry Potter 25 millió példányban kelt el, akkorának éreztem magam, mint egy kockacukor. Hol vagyok én ettől...
A millió példányszámos sikerek elmaradását a saját hibámnak, a saját alkalmatlanságomnak, a saját kudarcomnak fogtam fel, amelyért egyes egyedül én vagyok a felelős. Az okot pedig abban láttam, hogy pocsék író vagyok, akinek szemét és kizárólag szemét kerül ki a kezei közül.
Megjelent az első könyvem, és elfogyott tízezer példányban. Legszívesebben fejbe lőttem volna magam egy .357-es Magnummal. Aztán jött a második regényem. Az sem fogyott el egymillió példányban – én pedig egy .44-es Magnumról álmodoztam. Majd megjelent a harmadik regényem... És én szerettem volna egy .50-es kaliberű géppuskával szilánkokra lőni a fejem.
Éveken át őrlődtem a komplexusaimmal, mert azt mondta nekem egyszer egy könyvkiadó, hogy „Jó bornak nem kell cégér. Ha jó a könyv, a piac felszippantja”.
Éveken át orosz rulettet játszottam az öngyűlölet démonával, és ha láttam volna másik utat, otthagytam volna az írást, hogy elmenjek valami olyat csinálni, amihez értek valamelyest. De egyszer fel kellett ébrednem. A felébredés pedig nehéz és fájdalmas lehet, de a rémálmoknál minden szebb.
Ahhoz, hogy kideríthessük, mi az írói siker, tudnunk kell, hogy mi az író feladata. Az író feladata az, hogy kitaláljon egy jó sztorit, és azt jól megírja. Működő regényt kell írnia. Egy regény pedig akkor működik, ha megfelel az alábbi követelményeknek:
- azok többsége, akik szeretik az ilyen típusú sztorikat, élvezettel olvassák végig
- nem érzik időpocsékolásnak az olvasást
- miután befejezték, keresik az író további könyveit
- és ajánlják másoknak a regényt.
Az író dolga, hogy MŰKÖDŐ regényeket írjon, ez az író feladata, és nem más.
A marketing nem az író dolga, mert a marketing nem része az írói mesterségnek. A dramaturgia része az írói mesterségnek, a stilisztika is része, a karakteralkotás is része, az anyaggyűjtés is a része. A terjesztőkkel való tárgyalás nem része. Az interjúk leszervezése sem. A marketing sem.
Az, hogy a jó bornak nem kell cégér, egy baromság. Az, hogy ha a könyv jó, a piac magától felszippantja, még nagyobb baromság. Egyszerűen nem lehetséges. Hogyan tudna valamiről piac, ha nem hallott róla?
A regényeimről a neten fellelhető kritikák és vélemények, valamint a kiadómba beérkező levelek több mint 95 százaléka szerint működő regények. Mégis bukott írónak képzeltem magam, és sokat gondolkodtam azon, hogy más pályát kellene választanom. Néha tényleg golyót röpítettem volna a fejembe.
Tegyük félre az érzelmeket, és lássunk tisztán. Az író munkája akkor kezdődik, amikor az olvasó elkezdi olvasni a regényét. Csak ekkor kezdődik az ő munkája. Ami előtte van, az a kiadó feladata. A kiadó dolga eljuttatni a könyvet az olvasó kezébe, a kiadó feladata tudatni a világgal, hogy az írónak megjelent a regénye.
Az író sikere az, ha az olvasói szeretik a sztorijait. A példányszám a kiadó sikere.
Ahhoz, hogy megoldhassunk egy problémát, pontosan kell tudnunk, hogy mi is a probléma. Ha egy írónak szeretik a könyveit, de a példányszámok alacsonyak – teljesen mindegy, hogy miért azok –, akkor fel kell fognia, hogy rossz kiadót választott.
A legjobb, amit tehet, hogy tovább áll.
Ha egy kiadó egy jó könyvet nem tud kelendővé tenni, akkor dilettáns, és nincs helye a szakmában.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1427 olvasás
Téveszmék a könyv- és regényírásról
Mik azok a hazugságok, tévedések és kóros elképzelések, amik megakadályozhatnak abban, hogy írj? Honnan tudhatod, hogy tehetséges vagy-e? Hova tűnik az ihlet? Mi lehet az oka annak, hogy csak halogatod az írást?
Iratkozz fel a Téveszmék a könyv- és regényírásról című ingyenes e-mail tanfolyamra és megtudod!
A feliratkozáshoz csak ezeket az adatokat kell megadnod:
Adatvédelem: Én is utálom a spamet! Személyes adataidat bizalmasan kezelem, és azokat senkinek nem adom ki. Az ingyenes tanfolyamról bármikor leiratkozhatsz.
Friss hozzászólások
- önmagam megszülése
2 hét 5 nap - Miért lesz valaki iró!
5 hét 1 nap - Hogyan lettél író? Hogyan legyek ÉN író?
6 hét 2 nap - írogató társaság
7 hét 3 nap - Szeritem, ha a személyes
7 hét 5 nap - Írásra szánva
8 hét 14 óra - Nem tudom, hogy őszintén gondolják-e a biztatást?
8 hét 2 nap - Ne bízz meg egy emberben
8 hét 3 nap - Ízléstelen!
8 hét 4 nap - Olvasnak?
8 hét 4 nap
Közérdekű közlemény könyvvel már rendelkező szerzőknek
Elnézést kérek az üzemeltetőtől, ha ezt nem szabad.
Mindazoknak, akik már túljutottak a könyvkiadás útvesztőjén, kezükben a kiadványuk, és nem tudják, hogyan tovább, egy ingyenes portál: http://konyvmustra.freewb.hu/
Kiadó vagy digitális nyomda?
Beküldtem az egyik kéziratomat abba a kiadóba, akik elég sokat hirdetik, hogy kéziratokat várnak (itt az oldal tetején is meg szokott jelenni ez a hirdetés :-) Jó pár hétig rágcsálták, aztán közölték, hogy tetszik nekik, kiadnák, küldik a feltételeket. Jött is egy terjedelmes csomag, az előző két katalógusukkal, szerződésekkel, és egy részletes magyarázattal, hogy mi mit jelent, mit vállalnak. A leírás azzal kezdődött, hogy amióta könnyű lett a nyomtatás, és kis példányszámban is ki lehet adni könyveket a digitális nyomdákban, azóta ezek elkezdték magukat kiadóknak nevezni, pedig nem is azok, csak nyomdák.
Bezzeg ők minden kiadói tevékenységet vállalnak, írták a prospektusban, és felsorolták, hogy miket. Beszéltem velük telefonon is, hogy tisztázzak mindent. A nagy könyvkereskedőkhöz "természetesen" csak bizományosan tudják bevinni a könyvet, ha azok kérik (!). Van egy sajtólistájuk, oda küldenek egy-egy tiszteletpéldányt, hátha írnak róla. Kiviszik a könyvkiállításra. Beajánlják az internetes könyvkereskedői oldalakra. Ennyi.
Az "írói költséghozzájárulás", amit kérnek, első ránézésre rendben levőnek tűnt, aztán számolni kezdtem és rájöttem, hogy velem akarják kifizettetni a teljes gyártást. Nem ők kockáztatnak, mint kiadó, még csak nem is közös a kockázat, hogy én is tegyek hozzá, nem. Csak én kockáztatok, mert minden általuk elvégzett munkát kifizettetnek velem, viszont minden eladott példány után ők is kapnak részesedést, sőt, "természetesen" többet, mint én. Azaz ez nekik talált pénz, én pedig még örülhetek, ha visszakapom a belefektetésemet.
Valahogy nem így képzeltem el egy kiadó munkáját... Ez semmivel sem jobb, mint egy digitális nyomda, sőt... Akkor már maradok a magánkiadásnál.
Ízléstelen!
Ha jól számolom, négy antológiában jelentek meg verseim. Természetesen velem is kifizettetek mindent, amit akartak. Cserébe kaptam néhány kötet könyvet. Azt is felajánlották, ha náluk jelentetem meg az első kötetemet, akkor az milyen kedvezményes lesz. Nos ezért ment el a kedvem a publikálástól, nem elég hogy dolgozom a könyvvel, bármilyen örömmel is teszem(!), még a költségeket is fizessem ki, de lehetőleg még profitot is hozzak. Ebből azt a következtetést vontam le, ha van pénzem, bármilyen fércművet megjelentethetek. Nos ehhez én egyáltalán nem akarok asszisztálni, inkább maradjanak a fejemben, vagy íróasztalomban az írásaim, a gondolataim!
Így van
Nem hiába szólt az a Jogdíjak magyarországon c. cikk erről, hogy itt a magánkiadás az egyetlen út. Érdekes ez a kiadósdi dolog, olyan, nagyon ellentétes az egész... Mintha az kapná a pénzt, aki nem dolgozik érte, csak egy picit, aki pedig rászolgálna, elmehet szépen tovább keresni a "székbenülőkattingatókra", mert kb ennyi a dolguk egy ilyen kiadónál.
Országomat egy kiadóért
Mondjuk abban biztos vagyok, hogy a problémákat meg lehet oldani. Kellő törődés és szakértelem kell hozzá, de szerintem minden problémát meg lehet oldani. Előbb-utóbb. A kiadók pedig épp a törődést és a szakértelmet szokták kispórolni. És akkor jönnek a közhelyek: az internet miatt van, meg a mozi miatt! Már senki se olvas! Stb.
De, olvasnak
Szerintem pedig az emberek szeretnek olvasni. Akárhány könyvesboltba bemegyek, mindig ott van egy csomó ember. Csak akkora nagy a választék, hogy kevés figyelem jut egy-egy könyvre. Azért jó az internet, mert ott, ha megtanulod a módját, ismertségre tehetsz szert egy bizonyos körben. És regényt az ember nem a képernyő előtt ülve olvas. Este magára húzza a paplant, vagy álmos vasárnap délutánonként a fotelbe kucorodik vele. Én nem félek attól, hogy a regényt leváltaná az internet meg a mozi. Csak attól "félek", hogy rengeteg jó regény van, de persze azért "félek" ettől, mert így az enyémet sem olyan könnyű észrevenni :-)
Olvasnak?
Bevallom, engem nem nagyon érdekel az, hogy olvasnak-e az emberek, vagy sem. Ebben az ökonomizált világban nem is várhatjuk el tőlük. S véleményem szerint ez a jelenség sajnos nem csupán végzettség függő. Ülj le beszélgetni egy értelmiségivel, s próbálj meg érdeklődni, hogy mit olvasott az utóbbi egy évben? Szomorú tapasztalatokra fogsz szert tenni. Legtöbben televíziót néznek, esetleg újságot olvasnak, igaz ott is inkább a televízióból már jól ismert celebekről szóló álhíreket. Ha én írnék, megpróbálnám inkább jól érezni magam írás közben. Hemingway módszere például az volt, hogy többnyire akkor hagyta abba az írást, amikor tudta, hogy másnap mivel fogja folytatni. Ha én írnék, elképzelném magamnak az ideális olvasót, s arra törekednék, hogy neki tessék az írásom. Ő lenne a szellemi társam, a barátom, gondolatban vele beszélném meg: hogyan tovább? Hogy miért beszélek feltételes módban? Mert jelenleg nem írok. Miért? - kérdezhetnéd. Mert nekem biztatásra van szükségem! Nem sok ember biztatására, csupán egy emberére, s ha neki tetszik az írásom, minden oké!
Ne bízz meg egy emberben
media 97. Sokan érzünk, vagy éreztünk már hasonlóan. Honnan tudod, hogy ha van egy olyan ember aki biztat, hogy őszintén gondolja? Mi van akkor, ha megromlik a szerelmi, baráti, vagy csupán olvasói jó viszony köztetek? Akkor abbahagyod a félig kész írásod? Inkább bizonyítsd be annak az egy embernek, hogy te vagy a király, és magasról teszel rá, hogy elfordult tőled!
Nem tudom, hogy őszintén gondolják-e a biztatást?
Nem tudom, hogy őszintén biztat-e, aki biztat, ha biztat. Egyszerűen azért nem, mert igazán még senki sem biztatott. Én meg nem vagyok magamutogató típus. Folyóiratokban, antológiákban megjelent írásaimmal, verseimmel nem rohantam soha körbe az ismerősöket. De mondd - persze számos példa van az ellenkezőjére - belevágsz-e egy ismeretlen hónapokig, esetleg évekig tartó "kalandba", ha nincs aki biztasson? Reményt adjon, a mindenit, hogy továbbra is két lábon állsz a Földön, van még valami a fejedben a káposztalén kívül is. S majd a következő... Vagy mit tudom én!(Kivéve, ha eleve magányos farkas vagy.) Persze ha már beleöltél egy nagycsomó munkát(?) /sic! - a nemzés mindig örömteli aktus!/ a "gyermekedbe", biztosan nem hagyod abba az alkotást, bosszúból, akármiből, de igyekszel világra hozni őt.
S hogy király leszel-e?
Őszintén mondom, engem nem különösebben érdekel, ha úgy érzem, hogy a képzeletbeli olvasóm igényeinek megfelelek!
Szeritem, ha a személyes
Szeritem, ha a személyes ismeretségi körödben nincsen olyan ember, aki őszintén biztatna, akkor nagy lehetőség az internet. Lehet készíteni saját honlapot, vagy csatlakozni egy írogató társasághoz, akik véleményezik egymás írását. Persze, előnyei és hátrányai is vannak, de hát az mindennek van.
De néha egy-egy "Várom a folytatást!" bejegyzés, mindenképp kedvcsináló lehet. :)
írogató társaság
Kedves Éva!
Te tudsz esetleg ilyen írogató társaságot?
Szakmámat tekintve könyvelő vagyok s elég sokat forgok a számokat kedvelő kollégák között. Bevallom, szívesen töltenék több időt a betűkkel is jó kapcsolatot ápoló emberekkel, illetve örömmel kommunikálnék Velük. :)
Hm.
Az internet az, ami új reménnyel szolgál a megismeréshez. Inkább ajándék, mint átok.